Zanzibár – ez a szó még ma is olyan titokzatos és mesebeli hangzású, mint Timbuktu vagy a régi Szamarkand neve. A sziget elnevezése perzsa eredetű: Zangh=fekete, bar=part, vagyis Fekete part. A két nagyobb (Zanzibar és Pemba), valamint néhány kis korallszigetből álló és mindössze 2642 km2 területű Zanzibar az Indiai óceánban helyezkedik el, kb. 25 mérföldre Tanzánia partjaitól. A szegfűsziget a XIX. század második felében angol-német gyarmati vetélkedés tárgya lett. Végül is Anglia az Északi-tengeren fekvõ Helgoland szigetért „elcserélte” a német császárral Zanzibárt, amely brit protektorátus lett, egészen 1963. december 10-én bekövetkezett függetlenségéig. Zanzibár 1964 áprilisában Tanzánia néven egyesült Tanganyikával. Leírhatatlanul csodálatos homokos tengerpartok jellemzik, melyeket korallzátonyok szegélyeznek. És persze a történelmi Stone Town varázsa, melyről azt mondják, hogy az egyetlen működő ősi város Kelet-Afrikában.

 Az ivóvíz és csatorna ellátás nem megfelelő. A szennyezett csapvízzel és ételekkel terjedő betegségek – tífusz, hepatitis A és kolera – gyakran megjelennek az országban, a különösen esős Zanzibáron pedig komoly problémát jelent a malária. A szafarikon résztvevő utasoknak nem szabad megfeledkezniük a tetanusz és veszettség elleni oltásokról sem. Szinte az összes olyan oltást érdemes beadatniuk az utazóknak, amelyek trópusokon előforduló betegség ellen védenek.